Include this script into your page along with the iframe for a responsive media embed
Aki a lelkét az igazság alapelveivel átitatta, annak elég a legrövidebb és legismertebb mondás is, hogy derült, bizakodó hangulatba kerüljön. Mint ez: Mint levelek születése, olyan csak az embereké is. Földre sodorja a lombot a szél, de helyébe az erdő mást sarjaszt újból. Gyermekeid is falevelek. Falevelek azok is, akik meggyőződést színlelve, nagy hangon dicsérnek vagy – éppen ellenkezőleg – elátkoznak; azok is, akik alattomban szidnak vagy kigúnyolnak. Ugyancsak falevelek azok is, akik halálunk után megemlékeznek rólunk. Mert mindezeket a „szép tavasz” sarjasztja, azután a szél földre teríti, majd az erdő újakat fakaszt helyükbe. Mindegyiküknek közös sorsa az arasznyi lét. Te pedig, mintha örökkévalók volnának, menekülsz előlük, vagy futsz utánuk. Nemsokára te is behunyod a szemed, és azt, aki téged kikísért, már más siratja el.
